Számtalan bloggal találkoztam már, és köztük igen sok remek történettel, így arra gondoltam, elmesélem az én sztorimat is. Ha néhol a nyelvezet kissé idegen lesz, elnézésedet kérem kedves olvasó, hiszen az első amit rólam tudni kell, hogy egy 28 éves vérbeli római nő vagyok, így az olasz és a magyar nyelv keveredik a mindennapjaimban. 
Igen tudom, az lesz most az első kérdésed, de akkor hogy van az hogy ilyen szépen fejezem ki magam magyarul.
Nagyon egyszerű magyarázata van, az apai nagymamám magyar volt,  budapesti belvárosi lány. Tőle tanultam meg a nyelvet. Három éve pedig ide is költöztem, méghozzá a Hunyadi térre, ami igazi esszenciája Budapestnek, hiszen itt egy piac, a csodálatos Andrássy út, a Városliget, a Hősök tere, végtelen mennyiségű étterem, színház, múzeum és kávézó. Közöttük a kedvencem is, de majd arról is mesélek bővebben.

Remélem beszélgethetünk majd ételekről, zenéről, művészetről, érdekességekről, vagy akár aktuális a világban történő eseményekről, mert engem minden érdekel, de sajnos most rohannom kell dolgozni - még edzeni se jutottam el - és előtte mindenképpen innom kell egy igaz olasz presszót, de kivételesen nem itthon, mert akkor biztosan elkésem. Azt hiszem a Dolce Burata már nyitva van. Lehet beszerzek valami könnyű reggelit is.


Arrivederci!